Minden filléred veszélyben van! Amiről a bankok nem beszélnek…

Minden filléred veszélyben van!
Amiről a bankok nem beszélnek…

Néhány héttel ezelőtt az „American Express” hiteltársaság sürgős telefonriasztást kapott, mely szerint valaki Miamiban legalább félmillió dolláral terhelte meg több, mint száz hitelkártya-tulajdonos számláját. Tudták, hogy csak csalásról lehet szó, de a dolog pikantériája az volt, hogy ezek a hitelkártyák mind jogos tulajdonosaiknál voltak, elvesztésüket sehonnan sem jelentették, és az érintett személyek mind több száz, sőt, egyesek több ezer mérföldnyire voltak Miamitól.

Hogyan lehetséges ez?
A bankárok elsápadnak, ha szóba kerül a “skimming”!

Az eljárás a következő: a technika korszaka virágzik. Termése igen gyakran az alvilág zsebébe vándorol. Most a bankrablásnak egy olyan minden eddiginél nagyobb méretű és mégis vértelen válfajáról van szó, amit egy néhány dollárba kerülő, mellényzsebben tárolható gépecske hajt végre. Ez az egyszerű szerkezet megtévesztésig hasonlíthat a supermarketekben, áruházakban használatos hitelkártya-hitelesítőre, azzal a különbséggel, hogy ez lemásolja a kártya hátoldalára láthatatlanul nyomtatott kódokat és más személyi adatokat, amiket cybertechnikai úton továbbít a bűnbanda főhadiszállására – igen gyakran Ázsiába, Nigériába, Oroszországba vagy a latin szervezett bűnözés központjaiba… Itt az adatok egyenesen egy nyomtatóba futnak, amelyben üres hitelkártyák – úgynevezett template- ek – változnak pillanatok alatt olyan tökéletességű hitelkártyákká, hogy a legbonyolultabb elektromos ellenőrző berendezés sem tudja a valóditól megkülönböztetni őket.

A hat legnagyobb nyugati hitelkártya-intézmény – az American Express, Bank of America, Chase Manhattan Bank, Citibank, Discover és MBNA – a Titkosszolgálattal karöltve indítottak most ellenakciót. Egész sor kifinomult eljárást dolgoztak ki; például, ha egy hitelkártya száma ma feltűnik egy New York-i vásárlással kapcsolatban, néhány óra múlva pedig ugyanaz a szám Hongkongban kér visszajelzést, a gép meg fogja tagadni az igazolást.

A bűnügyi szakemberek a bankrablás jövőbeli módszerét látják a skimmelésben, a hitelkártya-társaságok viszont egyelőre nem hajlandók nagyobb összegeket áldozni egy világot átfogó technológiai védelmi rendszer kiépítésre, és azzal érvelnek, hogy a skimmelés okozta veszteség mindössze 0.1 %-a a pénzforgalomnak. Egyelőre! Miután azonban mindenki titkolózik, mert a bankok attól tartanak, hogy az okozandó pánik következtében a banki betétállomány katasztrofálisan csökkenne (hiszen mindenki kivenné a pénzét) és mert a valódi kártyatulajdonos csak nagyon korlátozott mértékben felelős a terhére elkövetett csalásokból eredő kár megtérítéséért; így mindenki a száját húzza, s eközben a terrorista és más financiális bűnbandák a markukba nevetnek. A TIME magazin június 5-i számában a cikkíró Elaine Shannon már rámutat azokra, akik sokkot kapnak majd, ha több száz, esetleg több ezer dolláros számlát kézbesít nekik a posta! Figyelmeztet mindenkit, hogy minden egyes hitelkártya-számlát gondosan vizsgáljanak meg, és a legkisebb vélt vagy valódi szabálytalanságot azonnal jelentsék a kártyát kiadó banknak.

Cikkét a következő, szellemes tanáccsal zárja:

„Ha a WEB-en van kontód, azt is ellenőrizd többször havonta, telefonon, a meglepetések elkerülésére. Az egyetlen biztos védekezés az, ha mindenütt a hagyományos kézpénzzel fizetsz! Ám ha túl sok kézpénzt tartasz magadnál a bukszádban, még mindig ki vagy téve egy igazi, „hagyományos” rablótámadásnak!…

Forrás: Cyberfress

loading...